Rocksingers Band

Kevés hangszerrel hatalmas hangzás

2008.01.15.
A fejér megyei Rock Singers Band nevét egyre több helyen ismerik az országban. Az átalakult zenekar elsősorban a retro-irányzatot vallja magáénak, de bátran nyúlnak a még korábbi blues klasszikusaihoz és a keményebb irányzathoz is. Vezetőjük, Bodri Tamás szerint ők billentyűsök nélküli gitárzenekar, ezért nagy dolog, amit csupán a húrok segítségével összehoznak.
- A mai felállásban a basszgitáros maradt meg az eredeti tagok közül. Az eredeti Rock Singers-t vezető, régi kollégám sokáig bombázott, hogy szálljak be, de akkor nem hagytam magam. Aztán most, fiamék zenekara miatt mégis belementem és hosszabb kihagyás után újra zenélek. Persze fiam sem hagyott békén, mondván, úgyis megvan minden szerelésem, szálljak hát be újra. Elmentem egy próbára, megtetszett a feeling, mert azokat a számokat játszották, amik a fülemben csengenek. Ezeken nőttem fel - P. Mobil, Dinamit, Deep Purple, Led Zeppelin és a többi nagy klasszikus. Közben Szász Laci, az alapító dobos külföldre került, és egy profit sikerült szerezni helyette Varga Sanyi személyében, aki rendkívül fellendítette a zenekart. Ma már fiamék az előzenekarunk, mindenhova visszük őket, hogy mindkét bandát megismerje a közönség.
- Honnan érkezett az új dobos?
- Erdélyből, odakint mindenhol ismerték, a Compact, illetve a Cnock Out zenekarokban játszott. Most, hogy becsempésztük a Rock Singers-be, nagyon jól érzi magát velünk, megtalálta a helyét.
- Mennyire ment simán az újjáalakult banda első, közös fellépése?
- Három-négy próba után ugyanennyi órás műsorral kiálltunk, s ma már 4-5 órákat is zenélünk egyszerre. Eleinte motoros találkozókat szerveztünk, pályáztunk meg és rendszeresek a fellépéseink enyingi, siófoki rock-kocsmákban.
- Mennyi hazait tesztek a feldolgozásokba?
- No, azért van bennük jócskán. Megpróbáljuk visszaadni az eredeti számokat, miközben egy csomó új színt is beleteszünk. Rolanddal korábban sokat dzsemeltünk, két gitárral léptünk fel, régi blues-számokért, Jimi Hendrix-ért csapva a húrok közé. Általában ezt a vonalat visszük bele ma is a számokba, váltott gitárszólókkal. Hazaiak közül szívesen játsszuk az említett zenekarok bármelyik számát, viszont négyen - négy féle stílust szeretünk. Roland például a klasszikus bluest kedveli, Sanyi, a dobosunk, és jómagam pedig mindenevők vagyunk, a legkeményebbtől a lágyabb, funky-ig, nekünk minden jöhet. A két gitárhangzás közötti hatalmas különbség rányomja a bélyegét az egész kiállásunkra.
- Teljesen gitárzenekar vagytok, nem hiányzik egy billentyűs?
- Az én álom-felállásom a gitár, basszgitár, és a dob. Kevés hangszerrel hatalmasat alkotni, szerintem az a csúcs. A gitárból mindent ki lehet hozni, a billentyűsöket igénylő számoknál speciális gitár-effektekkel segítünk rá, melyek a gitár hangját módosítják. De ez nem minden, sokat számít, milyen felfogásban játsszuk el a számot. Héder Sanyi, a basszgitárosunk szerencsére a zenekar derekaként masszívan hozza a zene alapját.
- Mi most a legkedveltebb, amit kérnek Tőletek?
- A 70-es, 80-as évek nagy magyar klasszikusai. Egyre többen játsszák ezeket a számokat, a retro-korszak tehát valóban itt van. Járunk az országban, hogy idővel betörjünk saját zenénkkel is. Négyünk közül hárman roppant kreatívak vagyunk, ami igen jó arány ahhoz, hogy a vendéglátó-szagú zenélésből igazi koncertzenekarrá váljunk.
- A kemény vonalban mennyire mentek el?
- Tizenöt éves fiam társaival nagyon kemény zenét játszik, ezért a legújabbakat is hallgatnom kell, és besegítek nekik, játszunk együtt is. A mai kemény zene technikailag ugyanolyan nehéz, mint a klasszikusok, kell hozzá tanulni és tudni. Irgalmatlanul gyors és sok a dob, amit kevés dobos tud érzéssel előadni. Egész életemben zenéltem, ám nem játszottam én sem mindig feldolgozásokat. A nyolcvanas évek elején saját zenénket nyomtuk. A '86-os Ki mit tud aztán fordulópontot hozott az életünkben, óriási bundáról szólt az egész, annak ellenére nem juthattunk a döntőbe, hogy egészen a tévés elődöntőig mindent végignyertünk. Éppen pakolunk fel a színpadra, amikor szólnak, hogy gyerekek, nem kell ám erőlködni, szépen lejátszátok a számokat aztán hazamentek. A közönségszavazat alapján persze muszáj volt, hogy a másnapi gálán szerepeltessenek minket, de az már nem egyenlő a döntővel. Hát akkor játszottunk utoljára saját zenét, s másnap a sárbogárdi tiszti klubban már vendéglátó zenekarként találta magát a Csütörtök 12. Merthogy katonákból alakult az együttes, a leszerelési dátumunk pedig nem péntek 13-ra, hanem előtte napra esett.

Benkő Péter

Rock Singers Band a cikk írásakor:
Varga Sándor - dob
Héder Sándor - basszusgitár, 2008 szeptembertől: Alapi Attila
Jankovics Roland - gitár, ének
Bodri Tamás - gitár, vokál
Tel.: 30/92-75-122